A gyümölcskenyér úgy az igazán jó,  ha nagyon sok aszalt gyümölcs kerül bele.
Készítettem egy sima gyümölcsöset és egy még extrább változatban nagyon csokis rumos gyümölcsöset is. (a fényképen a sima gyümölcsös szerepel)
A sok-sok aszalt gyümölcs változatos aromája, íze  szinte isteni süteményé varázsolja a gyümölcskenyeret, nemhiába nevezik püspökkenyérnek is.
Az angolok Fruit Cake-jére jellemző hozzávaló a  kandírozott narancs , ami nagyon finom illatot és zamatot ad a sütinek. Én cseppentettem bele pár csepp narancsvirág kivonatot is.
Pénztárcát nem kímélő ünnepi asztalhoz illő desszert.

Hozzávalók 2 rúd elkészítéséhez
50 dkg rétesliszt
1 cs sütőpor
1 csipet só
20 dkg porcukor
1 citrom héja
6 db tojás
20 dkg margarin

60 kg aszalt gyümölcs
- aszalt füge
- aszalt szilva
- aszalt sárgabarack
- aszalt vörösáfonya
- csemege mazsola
- arany mazsola
- aszalt meggy
- kandírozott papaya
- kandírozott eper
- kandírozott narancs héj

20 dkg olajos mag
- mandula
- kesudió

Extra hozzávalók:
10 dkg 70% os csokoládé
4 cl rum

Földaraboljuk az összes aszalt gyümölcsöt.
A lisztet egy nagyobb tálba szórjuk és összekeverjük a porcukorra, sütőporral és egy csipet sóval.
A liszthez keverjük az előre feltört és összekevert  tojásokat és a felolvasztott margarint.
Végül beleforgatjuk a sok-sok aszalt és kandírozott gyümölcsöt és magokat is.
(itt lehet még beleönteni egy kis rumot és beletördelni a csokoládét)
Két őzgerinc formát kivajazunk és a tésztát elosztjuk bennük. Kissé megrázogatjuk és kanállal elsimítjuk a tetejét, hogy ne maradjon levegős és szépen kitöltse a formát.
Előmelegített sütőben 170 C fokon kb. 50 percig sütjük, amíg a teteje világosbarna nem lesz. Tűpróbával ellenőrizzük a közepénél és ha szükséges húzzunk még rá 10 percet.
A sütés végével kiborítjuk a formából, kicsit kihűtjük és tálalásig alufóliába tekerjük.
Fóliában napokig nagyon jól tűri a tárolást.

És egy újabb rizottó csoda csak most nem gombával készítettem, hanem előfőzött garnéla rákkal és sáfránnyal.

A sáfrány a kelet aranya és a világ legdrágább fűszere mert 1 kg sáfrány fűszer előállításához 150.000 db kis kerti krókusz virág bibéjére van szükség. Ha közel keleten utazom, mindig veszek belőle egy icipici zacskóval, úgyhogy mostanra már szép kis készletet sikerült felhalmoznom belőle. Egész eltérő árakon sikerült beszereznem és az tapasztaltam, hogy azért az olcsóbban beszerzett sáfrányok nem is oldódnak olyan jól az ételben. Szerintem a nagyon sötét bordó iráninak van a legjobb minősége.
A sáfrányt sok főként rizses ételekhez használják a különböző nemzetek. Így például az irániak a népszerű rizses ételébe a piláfhoz adják , a spanyolok a paellába teszik, az észak olaszok pedig a rizottóba. Az indiaiak bizonyos currykben használják , sőt a franciák hallevesének, a bouillebaisse-nek is előkelő fűszere.

Hozzávalók
5 dkg vaj
30 dkg rizottó rizs (Arborio vagy Carnerolli)
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2 csipet sáfrány
30 dkg előfőzött pucolt garnélarák
2 dl fehérbor
1,2 liter húsleves
7dkg reszelt parmezán vagy vagy grana padano
őrölt bors

A rizottó főzéséről már többször írtam, ezért most nem részletezem a trükköket, csak egyszerűen menetét. 3 dkg vajon aranyosra pirítjuk a felkockázott vöröshagymát. Hozzáadjuk a rizst , egy percig együtt pirítjuk, majd felöntjük a borral, hogy jól magába szívja a bor zamatát. Most tesszük bele a sáfrányt, hogy az alkohol még jobban kioldja az ízét és a színét. Iennentől közepes lángon végig a tűzhely mellett állva folyamatosan adagoljuk a rizshez a húslevest és állandó kavarással biztosítjuk a krémes állagot. Figyeljük meg, ahogy fokozatosan kioldódik a sáfrány színe és elkezdi sárgára színezni a rizst. Ízlés szerint frissen őrölt borssal ízesítjük, de csak finoman bájunk a sóval a húslevesben lévő sótartalom miatt. 20-30 perc alatt puhul meg a rizs. Ekkor belekeverjük még a garnélarákot és jól összemelegítjük. A legvégén beleforgatunk még egy kis vajat és a reszelt parmezánt. Ettől lesz igazán krémes és fenséges. A rizottó tetejére ízlés szerint lehet még parmezánt szórni, de a krémes rizs mártásban úgyis van bőven.

Ez is egy  ünnepi asztalhoz illő orosz recept.
Egyszálbélű kiskölyökként a szüleim sosem gondolták volna rólam, hogy meg tudok enni egy fél tojást, és egyszer mégis kínos helyzetbe hoztam őket, amikor oroszoknál vendégségben egyik fogásra felszolgáltak egy tálcányi kaviáros tojást és mire a többiek felocsúdtak én egyedül megettem.
A lazackaviár azóta is az egyik kedvencem. Nem sok mindenre vagyok irigy, de a kaviáromat nehezen osztom meg bárkivel is. De most leírom nektek a nem túl bonyolult receptet.

Hozzávalók:
8 db tojás
1,5 dl tejföl
1 ek mustár
1 ek kapribogyó
1 ek apróra vágott petrezselyemzöld
50 g lazackaviár

A tojásokat megfőzzük, megpucoljuk, hosszában kettévágjuk és a sárgájukat óvatosan kikanalazzuk. (Tipp: én ki szoktam vájni még egy picit óvatosan fehérjéből is, hogy csónakformákat kapjak és nagyobb mélyedésbe tölthessem a tölteléket)
 A tojás sárgákat villával összetörjük és kikeverjük a tejföllel , a mustárral , a petrezselyemzöldjével és az apróra vágott kapri bogyóval. Sóval és frissen őrölt borssal ízesítjük.
Egy evőkanál kaviárt is belekeverünk a tojáskrémbe, majd visszatöltjük a tojásokba. A tetejére mindegyiknek teszünk még egy kis kaviárdíszítést.  Kísérőnek meleg pirítós kenyérrel tálalhatjuk.

Klasszikus olasz recept a minestrone, de ahány ház, annyi  szokás. Főleg a tájak, a nagymama bevált receptje  és a szezonális zöldségek határozzák meg a hozzávalókat. Egy biztos, káposzta legyen benne!
A minestronét el lehet készíteni hús és tésztamentes változatban is, amikor egy változatos zöldségekkel dúsított káposztalevesként diétások naponta többször is ehetik. Innen származik a káposztaleves kúra, hiszen a rostokban gazdag leves erős méregtelenítő is.
Tavasszal inkább könnyű zöldségek kerülnek bele mint cukkini, édeskömény  vagy spenótlevél. Hideg napokon pedig tartalmasabb hozzávalókból készítik, mint a bab, krumpli és zeller.
 De ez most egy kicsit gazdagabb változatban készül, mert  a téli napokon jellemző, hogy babbal és hússal dúsítjuk és így laktató egytálétel lesz belőle.
Izesítését a sok zöldség aromája adja, a paradicsompüré a babérlevél és a pestó szósz.
Tálaláskor reszeljünk rá egy kis parmezánt!

Hozzávalók
8 dkg húsos szalonna, bacon, vagy panchetta
20 dkg borjúhús

-------------------------vegásoknak innen kezdődnek a hozzávalók----

200 g konzerv fehér bab (vagy előző nap beáztatott bab)
3 szál újhagyma
1 fej lilahagyma
4-5 gerezd fokhagyma
2 szál zellerszár
1 db paradicsom
1 kis fej zellergumó
1 kis fej karalábé
2 db sárgarépa
2 db fehérrépa
1 db nagyobb krumpli
30 dkg kelkáposzta
100 g sűrített paradicsom
3 db babérlevél
1 ek pesto szósz
1 kk szerecsendió
1 kk chilipehely
1 db húsleves kocka
6 dkg száraztészta (tördelt spagetti, vagy kicsi csavart tészta)
6 dkg reszelt parmezán sajt
 
Egy nagy lábosban kevés olajon megpirítjuk a felkockázott szalonnát, amíg kiereszti a zsírját, majd hozzáadjuk a kockára vágott borjút és fehéredésig pirítjuk.

 (A Vegások a húspirítást hagyják ki és csak innen kezdjék a receptet)

Feldaraboljuk az összes zöldséget és laskára vágjuk a kelkáposzta leveleket.
A kisült zsiradékhoz adjuk a hagymákat , a fokhagymát és kicsit megfuttatjuk az olajon. Ezután hozzáadjuk az összes felkockázott zöldséget kivéve a kelkáposztát.
Rámerjük a paradicsompürét , és hozzátesszük a babérleveleket és a pesto szószt is. 
Felöntjük kb 3-4 liter vízzel és húsleveskockával, szerecsendióval, chilivel (mert én mindenbe teszek egy kicsit) sóval, borssal ízesítjük.
10 perc lassú forrás után hozzáadjuk a kelkáposzta leveleket és a konzerv babot is.
A végén belefőzünk egy marék  tésztát is.
A levest tálaláskor megszórhatjuj egy kis reszelt parmezánnal, úgy az igazi!

Nálunk a karácsony elmaradhatatlan előétele az avokádós ráksaláta. Villámgyorsan elkészíthető és méltó dísze az ünnepi asztalnak. De ne gondoljátok, hogy csak ünnepnapra való menü! Sima hétköznapokra is remek saláta készíthető az avokádóból. Kicsit pénztárcakímélőbb változata, ha a rákok helyett szurimiből (ún. rákhúsimitásióból készítjük ), amiről már írtam itt:  http://mindenkaja.blog.hu/2010/05/06/avokados_raksalata_egyszerubben

Most pedig az ünnepi avokádós ráksaláta recept leírása következik:

Hozzávalók:
2 db avokádó
25 dkg előfőzött rózsaszín rákhús  (lehet mirelit is)
fél  citrom leve
5 dkg majonéz
1 ek mustár
2cl konyak
3 szál petrezselyem  (vagy 2 ek szárított petrezselyem)
3 levél bazsalikom  (vagy 1 ek szárított bazsalikom)
1-2 kk chilipehely- izlés szerint
só, frissen őrölt bors

A mirelit rákokat kiolvasztjuk.
Avokádót kettévágjuk és kiemeljük a magját. Kialakítjuk a saláta csónakokat, úgyhogy kicsit  óvatosan kivájjuk az avokádó húsát, hogy maradjon még egy fél centiméteres pereme . Egy picit levágunk a talpából, hogy könnyebben megálljanak a csónakok.  (TIPP: felszolgálhatjuk sima salátás tálkákban is, akkor az egész avokádót megpucoljuk és felszeleteljük)
Az avokádó húsát egy turmixgépbe tesszük, rácsurgatjuk a citrom levét, majd hozzáadjuk a majonézt, egy pici mustárt és a konyakot (!). Megfűszerezzük sóval, őrölt borssal és chilipehellyel.
Turmixgépben teljesen krémes állagúra pürésítjük.

A petrezselymet és bazsalikomot apróra vágjuk és a zöld krémbe szórjuk.  Pár darab rákot félreteszünk a tetejére díszítésnek, a többit pedig belekeverjük az avokádó mártásba  és nagy mozdulatokkal összeforgatjuk.
A salátát visszatöltjük az avokadó csónakokba és citromgerezddel és pirítós kenyérrel tálaljuk.

A rosé , azaz rózsaszínre sütött kacsamell népszerű éttermi fogás. Elég gyorsan elkészül és nem is nagy ördöngösség, csak be kell tartani néhány sütési szabályt.
Van aki idegenkedik a "véres húsoktól" pedig a  rózsaszín kacsamellet ha jól készítjük, akkor olyan puha lesz mint a vaj és szaftos zamatos marad.  Szemben a jól átsütött változattal, ahol inkább száraz és kicsit nyögvenyelős húst kapunk.
Az alma, a dió és a kacsa jó barátok!
Ezért  köretként  sült almát és pirított dióba forgatott parmezánnal meghintett gnocchit szolgáltam föl (Gnocchi recept itt található: http://mindenkaja.blog.hu/2011/12/25/dios_gnocchi )

 Hozzávalók
1 egész kacsamell (kb. 60 dkg)
frissen őrölt színes bors
só

 A kacsamellett kettévágjuk és a bőrét kockára beirdaljuk, hogy a bőrt és  a zsírt átvágjuk, de a húst már ne sértsük meg.
Mindként oldalát bedörzsöljük sóval és frissen őrölt borssal. A sütőt beizzítjuk kb. 120 C fokosra.
(TIPP: A kacsa sütéséhez lehetőleg olyan serpenyőt válasszunk, amit be lehet tenni sütőbe is. Ha nincs ilyen otthon, akkor a tűzhelyen és a sütőben másik edényt használjunk. )
A tűzhelyen közepesen forró serpenyőben zsiradék nélkül a kacsa bőrös felével lefelé  6-8 percig sütjük, de vigyázzunk, hogy ne égjen meg. Ha már jó sok zsír sült ki belőle, akkor átfordítjuk és a másik oldalát is sütjük kb. 4 percig.
Ezután a serpenyővel együtt lefedés nélkül átrajuk a sütőbe és 120 C fokon még sütjük kb. 8 percig.
Aztán kivesszük a húst a sütőből és alufóliába csomagolva még pihentessük 6-8 percig, hogy a húsban fortyogó nedvek megnyugodjanak. Az így elkészített kacsahús puha és zamatos lesz. Ha valaki kevésbé rózsaszin változtatban szereti a kacsamellet, amikor csak a közepén egy ujjnyi pontban rózsaszin, akkor a sütési időt növelje a sütőben 12-15 percre.
Pihenő idő után felvágjuk, tálra helyezzük  a diós gnocchival és a sült almával tálaljuk.
Köretként remekül megy még hozzá az áfonya lekvár is.

 Sült alma

3 db almát félbevágjuk, magházát kivájjuk és tepsibe helyezzük. A tetejét meghintjük egy kis cukorral és 180 C fokos sütőben kb. 25 perc  alatt puhára sütjük, hogy a teteje enyhén megbarnuljon és az alma héja megráncosodjon.

A pirított dióval és parmezánnal készült gnocchi tészta gyorsan elkészíthető köret finom sült húsok mellé, de vegetáriánus főételnek is megfelel. Frissen sült szűzérméhez vagy rózsaszín kacsamellhez , hmmm de finom! Készülhet friss házi készítésü gnocchival is, de ez a leírás az előkészített krumpli nudlival született.  

Hozzávalók:
50 dkg előre készített gnocchi tészta (azaz krumplis nudli olasz módra)
1 nagy marék dió
2 ek vaj
2 ek olivaolaj
5 dkg parmezán sajt
 

Egy nagy lábos forró vízben kifőzzük a gnocchit.
Közben egy serpenyőben forró vaj és olivaolaj keverékében  egy kicsit megpirítjuk a mozsárban durvára őrölt diót. Vigyázzunk, hogy nehogy megégjen, ezért csak 1-2 percig süssük.
A leszűrt gnocchit beöntjük a serpenyőbe és  pár percig együtt forgatjuk a dióval.
Parmezánt reszelünk rá és már kész is. Felszolgáláskor meglocsoltam egy kis selymes édeskés balzsamecet krémmel.

A cápa húsa nagyon finom fehér színű nem túl erős zamatú és inkább száraz hús jellegű. Kicsit hasonlít a kardhalra vagy mondjuk a süllőre, de nincs  is benne szálka, hiszen a cápa porcos hal.
A hipermarket mirelit pultjában remek minőségű fagyasztott cápahúsra akadtam, ezért ripsz -ropsz készült el ez a cápasteak bormártással.
Érdemes a hal húsát egy kicsit előre bepácolni és nagyon jól illik hozzá a citrom és a bors, ezért citromleves rózsaborsos korianderes fűszerezést kapott.
Én nem ettem hozzá egyéb köretet, de fehér rizs remekül illik hozzá.

 Hozzávalók
6 szelet 1,5-2 cm vastag  cápahús steak
3 ek vaj
1 db citrom
1 ek rózsabors
1 ek koriandermag
1 csipet tengeri só
 

Bormártáshoz:
2 ek vaj
2 ek liszt
1,5 dl száraz fehérbor
1 kk mustár
1 csipet só

 A húst kiolvasszuk, majd meglocsoljuk a citrom levével.
Megszórjuk mozsárban őrölt rózsabors-koriander -só keverékével  és pihentetjük 1-2 órát.
Egy vastag falú serpenyőbe vajat forrósítunk, majd hirtelen kisütjük benne a cápát, oldalanként 2-3 percig.
A serpenyőben maradt cápa pecsenyelét felhasználjuk a bormártáshoz.
Egy másik lábosban  kevés vajat melegítünk, hozzáadjuk a pecsenyelét és meghintjük  egy pici (2 kiskanál)  liszttel. A világos rántáshoz öntjük a   1,5 dl fehérbort. Sűrűsödésig kevergetjük, és ízlés szerint egy pici mustárral és sóval ízesítjük.
A cápasteak mellé a tányérokra merjük a bormártást.

az egyedül, és nem depresszióban töltött karácsonyesték olyanok, mint bármelyik nap, amikor különös figyelmességgel takarítasz, állítod sorba a gyerek színesceruzáit először színek, majd nagyság szerint, de mégis inkább különveszed a törpére hegyezetteket, majd felragasztjuk egy jópofa képnek...szóval négyzetcentiméterenként esel bele újabb és újabb rendszerezhető tárgyak, emlékek, régolvasott és nagyon poros könyvek csapdájába, de ennek is vége lesz egyszer. akkor meg korog a gyomor és egy nosztalgikus, boldog karácsonyt kívánó rokoni telefontól megszületik a fejedben a svéd palacsinta. el is mondod azonnal, mire nyálcsorgatás hallatszik, hát akkor most le is teszem.

együtt voltam gyerek a hanggal, érzem a sülő szalonna illatát, egy kislábasnyi 10-15 deka lehet...mittudomén gyerek vagyok, a metrikus rendszer csak iskolai tananyag, zsírjára. ha már ropogósnak tűnik, álljunk meg egy szóra. sűrű palacsintatésztát látok, ami bögrékből méretes?? a lisztet mégis a zacskóból szórom. a pontos recept úgyse fog eszembe jutni, a forrás1 meg nem veszi fel a segélykérő telefont. a liszt kicsit kevesebb volt, mint fél kiló. legyen negyven deka. el is rontottam, mert először szórtam a tálba, de gondolom mindenki tudja, hogy a folyadékkal kell kezdeni. három tojás, tej, egy kanál maradék tejföl, de csak azért mert elutazom, és szőrösen már nem finom. úgyhogy elővettem a második tálat és a folyékony dolgokat gépileg kivertem. olyan izé, massza lesz, felváltva adagoltam belé a lisztet, tejet. egyszercsak jó lett, sűrű, de még folyós, terülős. a végén a sültszalonkák belerepültek, azt se bántam hogy belecsorgott egy kis zsírja is. egy sima gáztepsit bekenegettem szalonnával, aztán kiliszteztem, beleborítottam az egészet. én kihagytam a csipet sót, kár volt, dehát ez egy harmincéves történet és 250 kilométerrel odébb játszódik, ti tegyetek bele. a tepsiben szétterül és most jön az az összetevő amit nem tudtok sajnos utánozni, mert csak nekem van (már nincs), a tetejére szórtam anyukám ecetes szilváját. nem tudom miért így hívja, kicsit savanykás, egyébként fahéjas izű, és isteni. szóval ilyenetek úgysincs, de valami savanka lekvár csak van. a megyet ajánlom, ismerem, szeretem, like. jól meg kell sorozni a tetejét, legyen pöttyös, érjenek össze a pöttyök, legyenek inkább foltok...még arra is emlékszem, hogy gyors vacsorának ettük, úgyhogy akkor fél órát sütöm és 200 fokon. mostanában így felnőttkoromban ez az idő pont elég arra, hogy azt a pár maszatos edényt eltüntessem, rendet rakjak. most nem guggolok a tűzhely előtt azt figyelve mikor kezd el hullámzani a tészta, mikor lesznek rajta hegyek völgyek dombok síkságok, nem. néha megnézem a sütő óráját, menyi idő van vissza, és bekukkantok a holdbéli tájra, nem pirul-e túlságosan. már nincs rajta képzeletbeli holdjáró, sem űrhajósbázis, csak kizárólag szilva, meg tészta, meg fegyelem. frissen egyétek.

de azért. gyerek vagyok ettől az íztől újra. de akkor hol az apukám?!