Sok tervem szerepelt az isztambuli kirándulásunkkal kapcsolatban, például minél több nevezetességet megnézni vagy igazi autentikus finomságokat megkóstolni, de az álmomban sem jutott eszembe, hogy főzni is fogok. Sőt nem csak főztem, hanem igazi török szakácstól tanulhattam.

Nemzetközi sajtóból már olvastam róla, hogy él Isztambulban egy holland hölgy, Evelin, aki olyan éttermet üzemeltet a belvárosban ahol nincs étlap csak naponta változó menü. Felkerekedtünk hát hogy megkeressük a Cooking Alaturkát rögtön a Kék Mecsettől délre fekvő kis utcában, mert finom vacsorát reméltünk. Arra nem gondoltam, hogy ezt nekem kell majd elkészíteni. :)

De amikor beléptünk az ajtón akkor szembesültünk vele, hogy itt speciális a nyitvatartási idő, ugyanis 16:00-19:00 között zárva az étterem, amíg a főzőtanfolyam tanoncok a nagyon kedves és türelmes Evelin és a török séf , Feyzi segítséggel elkészítik a vacsorát. Inkább nem is feszegetném, hogy ki segített kinek, vagy ki hátráltatott kit. Komoly munka egy étterem konyhát működtetni úgy, hogy közben 5-6 ember ott téblábol nyitás előtt amire kész kell lenni a tervezett 5 fogásnak.

Gyorsan regisztráltam a kurzusra így egy amerikai családdal főztem végig egy ígéretes étlapot.

Az elején kaptunk egy részletes receptleírást angolul és az alapanyagok nevét törökül is feltüntették a pontos beazonosítás végett.

Aznapra tervezett menü:

Mentás joghurtleves (részletes receptleírás itt található)

Futóbab paradicsommal olivaolajban marinálva(részletes leírás itt)

Zukkinis palacsinta (könnyű kis receptet itt irtam le)

Hússal töltött sült padlizsáncsónakok (leírás sok útmutatóval itt)

Dióval töltött aszalt füge szirupban (finom édesség leírása itt)

 

Mindannyian kötényt kötöttünk és szépen sorban végrehajtottuk a ránk osztott feladatokat. Közben segítettünk egymásnak, nagyokat viccelődtünk, ismerkedtünk egymás kultúrájával, fényképeztünk és serényen járt a kezünk. Nem csak az volt az élmény, hogy új recepteket tanultam, hanem új technikákat is sikerült elsajátítanom.

A töltött padlizsánt nálunk legtöbben úgy készítik, hogy kettévágják a padlizsánt , kicsit kikaparják a belsejét és megtöltik. Ezzel szemben a törökök inkább az egész padlizsánt sütik ki úgy hogy előtte 3-4 vékony csíkban lehúzzák a héját (kihagyva a tetejét és a szárrészét, hogy a bőre egyben tartsa). Majd a sült padlizsánt egyik héjmentes csíkban bevágják és egy nagykanál gömbölyű felével csónakot alakítanak ki a hasadékból és azt töltik meg. 

Számomra újdonság, hogy aszalt gyümölcsöket meg lehet tölteni olajos magvakkal és ezt édes szirupban kifőzve finom édességet kapunk. Így érdemes a fügét megtölteni dióval , vagy az aszalt barackot mandulával.

 

Amikor kész lettünk, akkor elkezdtek szálingózni be a vendégek és mi is helyet foglaltunk egy asztalnál. Olyan megható volt látni, hogy általunk összeállított fogásokat viszi ki a pincér a vendégeknek.

 

Biztos, hogy mindegyik ételt el fogom készíteni itthon is, mert húsvéti menühöz is megállják a helyüket. Sőt, a levest már hazaérkezésünk első napján meg is csináltam.

A következő posztokban publikálom a recepteket  a helyszínen készült fényképekkel.