t.p. az oka mindennek. talán. nem szeretném erőltetni, sem ráfogni a saját perverziómat, de tény, hogy szombaton félnapos róma maratonon voltam. finomlelkű sportembereknek nem ajánlom, mert egy egészen elvadult pillanatban titus pullo kiharapta ellenfele nyelvét. majd később azt nyilatkozta, hogy semmi különös, átlag húsíze van.

azt nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de ma délután hazafele vettem egy füstölt marhanyelvet. A hentes szépen becsomagolta, én meg már a szatyorba rakástól kezdve nem értettem, hogy ezt most minek kellett? mit csinálok vele? ó, uramisten de gusztustalanul nézett ki.

első próba: friss kenyér elő, hűtőajtó kinyit, mit egyek hozzá, mert tuti hogy nem bírom majd csak úgy...torma! torma, gyereki. uh, lassan lebontottam a papírt, állati furcsa ám egy nyelvet fogni a kezedben. nagy volt, kemény és vaskos. a felszíne pedig...hát dugd ki a nyelved, nézd meg a tükörben és gondold azt, hogy megszáradtak és bebarnultak az ízlelőbimbóid, na olyan. beleharaptam, és egy óriási nyelv lógott ki a szájamból. mert elrágni azt nem tudtam, de még csak nyomot se hagytam, úgyhogy akkor vonatkoztassunk el a formától és hámozzuk le az nyelv egyik lényegét: a ízlelőbimbókat. szépen hámlik, vékonyan, kicsit porzik, ahogy letöredeznek a bimbóvégek, névelők, névutók, kötőszók. előkerül egy mélylila-bordó-rózsaszín felület, ami már mindjárt nem nyelv, mert viccből hatszögletűre vágtam és egy egzotikus trópusi hüllő méregdrága alkatrészévé vált a szememben. formás darab lett na. kis, hatszögletű szeletkéket vágtam, megkenegettem tormával, nagyon csini kis kenyérhuszár lett belőle. aahhhgrrrrrr. ilyen volt az első darab íze, de mivel én már ettem ezt-azt, tájföldi kedves ajándékokból kifolyólag, tudtam, hogy az első benyomás az semmi, és vártam az utóízt. még becsületből ettem egypár falatot, de a füstölt marhanyelvet nem nyersen kell enni, mint azóta megtudtam az internetről, hanem minimum főzve. de ezt ebben a pillanatban még nem tudom, és haladok a füstölt marhanyelv megismerésének kacskaringós útján. fogjuk rá, hogy nincs étvágyam a továbbiakhoz, pihenő, mézeskalácsházikó hegesztés, muffinok sütése-holnap uccsó nap a suliban, habzsi-dőzsi, tratarrará.

és most megint éhes vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.