2010.06.07. 00:00
vigyázz
pihenj! :) nézzük azt az esetet, amikor viccet csinálunk a főzésből. tudom, tudom, nem írtam le végül hogy' sikerült a linzer. röviden: csúnya lett, de finom. és azt a porhanyós, finoman diós ízt meg se közelítette, amit elképzeltem :(
biiiztos mindannyian ismerünk valakit, aki imádja a vörösboros marhapörit...mmm. és nem így készíti.
én így készíteném: vennék egy darab borjúlábszárat. mert azt hiszem igazán nem ismerem a borjú testrészeit, csak ezt az egyet. még akkor se, ha ugyanaz, mint a marháé, csak kisebb. (ezt azért a szemfülesek megcáfolhatják.) jól megmosnám a húst, nem túl apró darabokra vágnám, én úgy szeretem ha szabálytalan, és kis remegő cuppogós részek lesznek benne a végén. nagy fej hagymát választanék, még az is lehet, hogy kettőt. füstölt szalonnazsíron megpárolnám (addig a szalonnát ki is vehetem, de egyszerre is el lehet kezdeni) jaj, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem: mindenek előtt kinyitnám a vörösbort, amit mindenképpen a szárazak közül választanék. ha már egyszer nyitva van, meg is kóstolnám. mivel többnyire éhesen állok neki főzni, jókedvre kerekednék, és tovább. párolt a hagyma, előkészíteném a többieket: anyukám paradicsomléje, paprikasűrítménye, és pirospaprika, só, zöldpaprika. fahéjat rakjak bele, vagy szegfűszeget? legyen szegfűszeg, de még nem most! amikor a hagyma kész, jöhet a husi lepirítása, paprikával megszórnám, megvárnám amikor az orrom azt mondja, na most öntsd föl mert megég a pirospaprika, és vizet egyáltalán nem használva alá löttyinteném a bort. ne lepje el, lehetnek kilógó részek. fedő? fedő. de még előtte fűszerek, só, és a paradicsomlével csínján, mert savanyít. (ami viszont puhítja a húst, ha jól érzem) beleraknám a zöldpaprikát is, megvárnám amíg felforr a lötyi, rátenném a fedőt. beleolvasnék egy jó könyvbe, de még előtte beállítanék valami órát, hogy egy óra múlva legkésőbb nézzek rá az anyagra. ami addig fog lassú lángon bugyogni, amíg fel nem eszmélek a könyvemből egy idegesítő hangra, ami többnyire a sütőm időzítője. ránéznék. leves? fedőt le. nem annyira leves? fedőt picit résnyire. a paprikát azt kivenném már belőle, mert az mintha túlfőzve kieresztene magából valami keserűt. ezt a részt nagyon szeretem, mert innem már a kóstolgatásé a főszerep. meg keverni is kell. ha a hús omlik, és ott az a kis röcögős anyag a rostok között, ami cuppogós, már már kocsonya, foglalkozhatok a levével. én azt szeretem amikor jó sűrű és sok a lé, ezért már a végén fedő nélkül nem olvasok, mert különben odaég. ezen a ponton az önkéntes kóstolókat kitessékelném a konyhából, még éheztetném őket, legalább amíg a nokedlit is megfőzöm.
aztán ehetik. legyen mellé káposztasaláta, savanyúuborka, de tőlem paradicsomsaláta is lehet. én úgyis csak a szaftos nokedlire vártam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BoriBlog 2010.06.07. 20:14:35
Mágnes Dóra · http://mindenkaja.blog.hu/ 2010.06.07. 20:24:28
aJeti 2010.06.07. 21:26:00
BoriBlog 2010.06.07. 22:08:18
aJeti 2010.06.09. 10:28:36
vagyok, aki vagyok... 2010.06.09. 11:21:35
Utolsó kommentek