Gyerekkoromban nagymamámnak gyakran segítettem főtt kukoricát árulni a balatoni strandon.

Volt saját kukoricásunk, nem nagy, de épp akkora, hogy 1 hónapon keresztül minden nap nagy lábosokban főtt otthon a kukorica és én nagy kendővel letakart főtt kukoricával teli vájlinggal szaladgáltam le az 50m-re lévő strandra és árultam a kisebbeket 6 Ft/db a nagyobbakat 8Ft/db -os áron.

Mire felnőttem annyi kukoricát ettem, hogy már sosem kívánom meg az utcán., de ha a gyermekeim kérik, akkor azért itthon készítek nekik.

Már rég nincs kukoricásunk, szóval én is a zöldségesnél veszem a csemegekukoricát. Vásárlás előtt mindig megbontom egy kis helyen a héját a cső közepe táján és ellenőrzöm, hogy rendezett sorokban nagy- és világossárga szemű kukoricák legyenek. Ha picit megsértjük körömmel a kukoricaszemet, akkor világos tejszerű massza folyik ki belőle. Azonban ha foghijas, túl sötétsárga színű, vagy túl kemény, akkor meg sem veszem.

 

Elkészítése igazán egyszerű:

A kukoricákat borító zöld leveleket lehántjuk, a hajas kócot leszedjük. A lábos méretétől függően a kukoricákat egészben hagyjuk, vagy félbe törtjük. Nagymamámtól azt tanultam, hogy érdemes egy kis zöld héjat is belefőzni a vízbe, így sokkal zamatosabb lesz. Ezért a lábos alját kibélelem kukorica levelekkel , majd jön a kukoricacső, víz , só és ismét egy kis zöld levél.

Fontos, hogy forrás után ne főzzük tovább 20 percnél, mert akkor elkezdenek visszakeményedni a szemek és utána már csak 2-3 óra főzés után lesz újra puha.

Ha elkészült, akkor levesszük a tűzről és fogyasztásig a vízben tartjuk. Kívülről sóval bedörzsöljük és már kész is!