feltámadt bennem a vágy, hogy vegyem, egyem, megegyem, megszeressem a füstölt marhanyelvet. az első kísérlet félsikerrel zárult: vettem, ettem, maradt belőle, és nem szerettem meg. de még mindig tetszik, csábít.

nem akartam feladni, az előző poszt végén sajnos ránéztem az internetre, hogy ihletet merítsek, de rájöttem, hogy ez összezavarja a bekebelezés folyamatát. na, majd én tudom, csukott szemmel...milyesmi ízek, illatok is kellenek ehhez? meg aztán mit is ennék? tésztááát!

azt már mondtam, hogy én sokszor a'la mi van a hűtőben főzök? na, most is.

végy egy kis darab füstölt marhanyelvet. hámozd le róla a bimbókat, vékonyan, ne szagold meg a kezedet. a szép hámozott húsdarabból egy személyre gondolomformán kockázz el kisujjkörömnyi darabokat, dobd ré, vagy inkább rá egy kis zsiradékra. nekem olajra sikerült, és nem sokra, mert utálom, ha tocsog. kicsit megpirul, elpirul, kicsire vágott két gerezd fokhagyma utána. rotty. megszórtam provanszi fűszerkeverékkel, plusz sóval, és a végén betejfölöztem. aztán belekevertem a tésztát és azzal is rotty egyet.

ez viszont nagyon finom lett. az alapanyagot enyhén elnyomtam fokhagymával, de nem volt baj, hiába kapargattam a bimbaját, a finom füstöltes íz megmaradt. puha nem lett, de rágós sem maradt. egészségemre. asszem legközelebb a tejfölbe belekeverek egy tojássárgáját is, és kiváncsi leszek, hogy ezt miért.

még mindig van egy darab. ezzel meg aljas leszek és a szilveszteri bulizó tömegbe vetem éjfél után, a lencsefőzelékbe! nesztek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.